Európai Parlament a Lissaboni Szerződés

4-2019

Alkotmányügyi Bizottság

2014/2249(INI)

20.1.2016 JELENTÉSTERVEZET az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról (2014/2249(INI))

Alkotmányügyi Bizottság Előadó(k): Mercedes Bresso, Elmar Brok

PE573.146v01-00 2/19 PR\1083735HU.doc HU PR_INI

TARTALOM Oldal AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY ………. 3 PR\1083735HU.doc 3/19 PE573.146v01-00 HU

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÁLLÁSFOGLALÁSÁRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról (2014/2249(INI))

Az Európai Parlament – tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról szóló Lisszaboni Szerződésre, amelyet 2007. december 13-án írták alá, – tekintettel a Lisszaboni Szerződésről szóló, 2008. február 20-i állásfoglalására1 , – tekintettel a Lisszaboni Szerződésnek az Európai Unió intézményi egyensúlyának alakulására gyakorolt hatásáról szóló 2009. május 7-i állásfoglalására2 , – tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015. július 8–9-i véleményére3 és a Régiók Bizottságának 2015. szeptember 16-i véleményére4 , – tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, – tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A80000/2016),

A. mivel az Európai Uniónak és tagországainak olyan jelentős kihívásokkal kell szembenézniük, amelyekkel egyetlen tagország sem tud egymaga megbirkózni;

B. mivel a Lisszaboni Szerződés rendelkezései még nem kerültek teljes körűen megvalósításra; mivel néhány javaslat csak az uniós reformok kétlépcsős (a Szerződéseken belüli és azokon túli) megközelítésének kihangsúlyozásával végrehajtott Szerződésmódosítással valósítható meg hiánytalanul;

C. mivel a kormányközi megoldásoknak meg kell őrizniük a közösségi módszert, amelyet nem áshatnak alá még olyan területeken sem, ahol nem minden tagország teljesíti a részvétel feltételeit;

D. mivel az Európai Parlament az egész Unió parlamentje, és alapvető szerepet játszik az uniós döntések legitimitásának és elszámoltathatóságának biztosításában;

E. mivel a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti politikai párbeszédet javítani kell, továbbá fejlesztendők a „sárga” és a „narancssárga kártya” használatának gyakorlati lehetőségei;

F. mivel az Európai Tanács munkamódszereit átláthatóbbá kell tenni a Parlamenttel

1 HL C 184 E, 2009.8.6., 25. o. 2 HL C 212 E, 2010.8.5., 82. o. 3 HL C 13, 2015.7.15., 183. o. 4 HL C 313, 2015.9.22., 9. o. PE573.146v01-00 4/19 PR\1083735HU.doc HU

szemben, és a jogalkotási döntéshozatalba történő beavatkozását a Szerződés rendelkezései szerinti korlátok között kell tartani;

G. mivel egy igazi kétkamarás jogalkotási rendszer kialakításához a meglévő szakosodott Tanácsi felállásokat egyetlen jogalkotói konfigurációra kell csökkenteni, és annak döntéshozatali folyamatát átláthatóbbá kell tenni;

H. mivel a Bizottság végrehajtó szervként betöltött szerepét erősíteni kell a gazdasági és monetáris politika területén az uniós pénzügyminiszter pozíciójának létrehozásával, akinek a munkáját az uniós pénzügyi és kincstári adminisztráció segítené, és aki jogkörénél fogva jogosult lenne arra, hogy a gazdasági és monetáris unió (GMU) jövőbeli és már meglévő eszközeit megvalósítsa és végrehajtsa;

I. mivel az európai intézmények és szervek, pontosabban a Régiók Bizottsága (RB), az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) és különösen az Európai Parlament, napi munkájuk során kötelesek figyelemmel követni az Európai Unión belüli horizontális és vertikális szubszidiaritás tiszteletben tartását és fejlesztését;

J. mivel a jelenlegi gazdaságirányítási rendszer még nem elég erős az összes potenciális jövőbeli válság és sokk leküzdéséhez, és nem is elég jó a magas szintű versenyképesség, a tagok közötti strukturális konvergencia, a fenntartható fejlődés és a társadalmi kohézió generálásához; mivel ezért a GMU kiteljesítése felé történő haladást tovább kell folytatni, és továbbra is igyekezni kell, hogy intézményrendszerét legitimebbé és demokratikusan elszámoltathatóbbá tegyük;

K. mivel a költségvetési paktumot be kellene építeni az uniós jogi keretbe a végrehajtásához fűződő tapasztalatok kiértékelése alapján;

L. mivel a GMU intézményrendszerét egy hatékony és demokratikus gazdasági kormánnyá kellene átalakítani, ahol a Parlament és a Tanács egyenlő jogokkal bíró társjogalkotóként tevékenykedik, a Bizottság a végrehajtó szerv szerepét tölti be, a nemzeti parlamentek a nemzeti kormányokat felügyelik, az Európai Parlament az uniós szintű döntéshozatalt felügyeli, és a Bíróság ellenőrzi a GMU-nak a Szerződésekben meghatározott minden aspektusát;

M. mivel az Uniónak a gazdaságpolitikára vonatkozóan új jogszabályra van szüksége, ideértve konvergencia-iránymutatások elfogadását, valamint néhány létfontosságú szerkezeti reform végrehajtását a versenyképesség, a növekedés és a társadalmi kohézió területén;

N. mivel az európai szemeszter folyamatát egyszerűsíteni kell, és sokkal célzottabbá és demokratikusabbá kell tenni oly módon, hogy erősíteni kell a Parlamentnek a szemeszterre vonatkozó felügyeleti szerepét, és a különböző tárgyalási ciklusokban jelentősebb szerepet kell adni számára;

O. mivel az unió költségvetésének felhasználását ésszerűsíteni kell, a bevételnek valós saját forrásokból, nem pedig elsősorban a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) alapján befizetett hozzájárulásokból kell származnia, és a többéves pénzügyi keret elfogadását, valamint a saját forrásokra vonatkozó jogalkotást rendes jogalkotási eljárással kell végezni;

PR\1083735HU.doc 5/19 PE573.146v01-00 HU P. mivel az Unió számára nagyobb befektetési kapacitást kell biztosítani a meglévő strukturális alapok jobb kihasználásának biztosításával, valamint a meglévő hatos csomag és kettes csomag teljes körű végrehajtásával;

Q. mivel az EU költségvetésének egy részét az euróövezeten belüli pénzügyi kapacitás kialakítására kellene felhasználni, így segítve a tagországokat a közösen elfogadott strukturális reformok megvalósításában bizonyos feltételek mellett; mivel ezt az újabb pénzügyi kapacitást a többéves pénzügyi keret felső határértékein kívül kell helyezni, és valós saját forrásokból kell finanszírozni;

R. mivel a szolgáltatások, a digitális közös piac, az energiaunió, a bankunió és a tőkepiaci unió területén jobban ki kell használni az egységes piacban rejlő növekedési lehetőségeket; S. mivel az Unió megreformálásának folyamata során a dolgozók jogait biztosítani kell és fenn kell tartani, hogy a Lisszaboni Szerződésben rejlő lehetőségeket teljes egészében ki lehessen használni;

T. mivel a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) hatékonyságát, összehangoltságát és elszámoltathatóságát növelni kell oly módon, hogy a külpolitika egyre több területére vonatkozóan a Szerződés meglévő rendelkezéseinek alkalmazása révén egyhangú szavazásról minősített többségi szavazásra kell váltani, valamint szükség esetén végre kell hajtani a rugalmasságra és a megerősített együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket;

U. mivel a közelmúlt biztonsági kihívásai, amelyek közül néhány az Unió határainak közvetlen közelében jelentkezett, rámutattak a közös védelmi politika, végső soron pedig a közös védelem létrehozása felé való fokozatos előrelépés szükségességére; mivel a Szerződés, nevezetesen az EUSZ 41., 42., 44. és 46. cikkei egyértelmű rendelkezéseket tartalmaznak ennek megvalósítására vonatkozóan;

V. mivel a menekültválság rávilágított a közös uniós menekültügyi és bevándorlási politika szükségességére, amelynek gondoskodnia kell a menedékkérők méltányos elosztásáról az Európai Unióban;

1. megjegyzi, hogy az Európai Uniónak és tagországainak olyan, eddig nem látott kihívásokkal kell szembenéznie, mint például a menekültválság, a közvetlen környezetében felmerülő külpolitikai kihívások és a terrorizmus elleni küzdelem, valamint a globalizáció, az éghajlatváltozás, a pénzügyi és adósságválság következményei, a versenyképesség hiánya és annak társadalmi következményei számos tagországban, valamint az uniós belső piac megerősítésének szükségessége, melyeket eddig még nem sikerült megfelelően kezelni;

2. kiemeli, hogy ezeket a kihívásokat a tagországok maguk egyenként nem tudják legyőzni, hanem szükség van az Unió együttes fellépésére;

3. hangsúlyozza, hogy az Uniónak helyre kell állítania az állampolgárok elvesztett bizalmát és önbizalmát azzal, hogy növeli az intézmények és a döntéshozatal átláthatóságát, valamint erősíti cselekvési képességét;

PE573.146v01-00 6/19 PR\1083735HU.doc HU

4. rámutat arra, hogy a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseiben rejlő lehetőségeket még nem teljesen használták ki, jóllehet tartalmaznak néhány olyan szükséges eszközt, amely felhasználható lehetett volna az Uniót érintő bizonyos válságok megelőzésében, illetve a jelenlegi kihívások kezelésében felhasználható lenne, anélkül, hogy rövid időn belül kezdeményezni kellene a Szerződés felülvizsgálatát;

5. hangsúlyozza, hogy a közösségi módszer magasabb szintű, mint a kormányközi módszer, mivel kizárólag ez biztosítja az átláthatóságot, a Tanácsban a minősített többségi szavazást, továbbá az Európai Parlament és a Tanács mint társjogalkotók közötti egyenlő jogokat, miközben megelőzi az intézményi felelősségi körök felaprózódását és versengő intézmények kialakulását;

6. azon a véleményen van, hogy kormányközi megoldásoknak nem kellene létezniük, még olyan területeken sem, ahol nem minden tagállam teljesíti a részvétel feltételeit, és hogy a költségvetési paktumot és az európai stabilitási mechanizmust a Szerződések szándékai szerint ezért az uniós jogszabályokba bele kell foglalni, és új intézményeket nem kell bevezetni;

7. kiemeli, hogy a közvetlenül választott Európai Parlament kulcsszerepet játszik az Unió legitimitásának biztosításában, valamint abban, hogy az Unió döntéshozatali rendszere a polgárok által elszámoltathatóvá váljon egyrészt azáltal, hogy megfelelő parlamentáris felügyeletet biztosít a végrehajtó hatalom felett uniós szinten, másrészt az együttdöntési jogalkotási eljárás segítségével;

8. emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament az egész Európai Unió parlamentje; úgy véli, hogy munkamódszereit úgy kell átalakítani, hogy a Bizottság feletti ellenőrzési jogköre erősödjön az uniós vívmányok végrehajtása tekintetében, és hogy létrejöjjön a megfelelő demokratikus elszámoltathatóság még az olyan területeken is, amelyekben nem minden tagország vesz részt;

9. úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament közötti politikai párbeszédet fokozni kell, továbbá érdemibbé és jelentőségteljesebbé kell tenni az egyes alkotmányos jogkörök kereteinek túllépése nélkül; rámutat e tekintetben, hogy a nemzeti parlamentek vannak a legmegfelelőbb helyzetben ahhoz, hogy saját kormányaik számára megbízatást adjanak az európai ügyek tekintetében történő fellépésre, és nemzeti szinten felügyeljék azt, míg az Európai Parlamentnek az európai végrehajtó hatalom demokratikus elszámoltathatóságát és legitimitását kell biztosítania; Intézményi felépítés, demokrácia és elszámoltathatóság A parlamentek

10. ragaszkodik hozzá, hogy egy intézményközi megállapodás révén garantálni, konszolidálni és erősíteni kell a Parlament jogalkotási hatáskörét és ellenőrzési jogát, a Tanácséval azonos feltételek mellett, valamint a megfelelő jogalap Bizottság általi használatával;

11. úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek az előtte álló kihívások legyőzése érdekében a Bizottság feletti ellenőrzést kihasználva át kell alakítania munkamódszereit, többek között az uniós vívmányok tagállamokban történő végrehajtásával és alkalmazásával

PR\1083735HU.doc 7/19 PE573.146v01-00 HU

kapcsolatosan, az első olvasatban történő megállapodásoknak a különösen sürgős esetekre való korlátozásával, valamint a saját választási eljárásának javításával az 1976. évi választási okmánynak a Parlament 2015. november 11-i, az európai uniós választójog reformjáról szóló állásfoglalásában1 szereplő javaslatoknak megfelelően történő felülvizsgálata révén, vagy jövőbeli lépésként a választási okmány 14. cikkét alkalmazva végrehajtási intézkedések elfogadásán keresztül;

12. buzdít a nemzeti parlamentekkel a jogalkotási javaslatok tartalmára vonatkozóan folytatott érdemi politikai párbeszédre; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament saját döntéshozatali jogkörei világosan el legyenek különítve oly módon, hogy a nemzeti parlamentek európai funkciójukat saját nemzeti alkotmányaik alapján gyakorolják, különösen az Európai Tanács és a Tanács tagjaként eljáró nemzeti kormányaik feletti ellenőrzésen keresztül, mivel ezen a szinten vannak a legjobb helyzetben az európai jogalkotási folyamat tartalmának közvetlen befolyásolásához és az afeletti felügyelet gyakorlásához; ezért ellenzi a közös parlamenti döntéshozó szervek létrehozását az átláthatósággal, elszámoltathatósággal és cselekvőképességgel kapcsolatos indokok miatt;

13. kiemeli annak fontosságát, hogy az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek működjenek együtt egyrészt olyan közös szervekben, mint az Európai Ügyekkel Foglalkozó Bizottságok Konferenciája (COSAC) és a közös kül- és biztonságpolitikával foglalkozó parlamentközi konferencia, másrészt a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 13. cikke keretében, a konszenzus, az információmegosztás és egyeztetés elve alapján annak érdekében, hogy saját közigazgatásuk felett gyakorolhassák az ellenőrzést; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament szakbizottságai és nemzeti megfelelőik között fokozottabb együttműködésre van szükség;

14. arra buzdítja a nemzeti parlamenteket, hogy osszák meg a parlamenti felügyelet területén kialakított bevált gyakorlataikat, például a Tanácsi megbeszélések előtt és után az adott miniszterekkel és a szakbizottságokkal, valamint megfelelő időkereten belül az Európai Bizottság tagjaival a nemzeti parlamentekben folytatott rendszeres vitákat; Európai Tanács

15. ragaszkodik az Európai Tanács jogalkotási folyamatba történő beavatkozásának mérsékléséhez, mivel az a Szerződések betűjével és szellemével ellentétes;

16. megjegyzi, hogy a Szerződések értelmében az Európai Tanács elnöki posztját össze lehet vonni az Európai Bizottság elnöki posztjával, valamint hogy az Európai Tanács egy intézményközi megállapodás révén politikailag elkötelezhetné magát arra, hogy elnökeként a Bizottság elnökét jelölje ki, akit az Európai Parlament választana meg az Európai Tanács által az európai választások eredménye függvényében tett javaslat alapján, ahogyan ez a 2014-es európai választások esetében is történt; 17. felszólítja az Európai Tanácsot, hogy aktiválja az áthidaló klauzulát (az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdését) az egyhangú szavazásról a minősített többségi szavazásra 1 Elfogadott szövegek,

P8_TA(2015)0395. PE573.146v01-00 8/19 PR\1083735HU.doc HU

történő átállás érdekében azon szakpolitikai területeken, ahol az átállás még nem történt meg;

18. ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Tanács nyilvánosan magyarázza el és indokolja meg politikáit az Európai Parlament előtt, többek között úgy, hogy ülései előtt ismerteti szándékát; A Tanács

19. javasolja a Tanács valós jogalkotó testületté történő átalakítását oly módon, hogy egy európai tanácsi határozattal csökkentik a Tanács formációinak számát, így egy ténylegesen is kétkamarás jogalkotási rendszert hozva létre a Tanács és a Parlament közreműködésével, amelyben a Bizottság végrehajtó szervként tevékenykedik; azt tanácsolja, hogy a jelenleg aktív szakosodott tanácsi formációkat a jogalkotói Tanács előkészítő szerveiként vonják be a folyamatba, az európai parlamenti bizottságokhoz hasonlóan;

20. kitart amellett, hogy mennyire fontos, hogy növeljék a Tanács jogalkotói döntéshozatalának átláthatóságát, és hogy a parlamenti képviselők megfigyelőként részt vehessenek a Tanács és szervei jogalkotással kapcsolatos ülésein;

21. felszólít arra, hogy egy, a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti intézményközi megállapodással hozzák létre az európai pénzügyminiszteri tisztséget, amely ötvözné az eurócsoport állandó elnökének és a Bizottság gazdasági és pénzügyekért felelős alelnökének jelenlegi szerepét;

22. követeli a Tanácstól, hogy térjen át teljes egészében a minősített többségi szavazásra, és hogy hagyjon fel azzal a gyakorlattal, hogy vitatott jogalkotási területeket az Európai Tanácshoz utal, mivel az a Szerződés betűjével és szellemével ellentétes, amely szerint az Európai Tanács csak egyhangúlag dönthet, de csak tág politikai célok tekintetében, és nem jogalkotással kapcsolatosan;

23. szándékában áll a Szerződés megerősített együttműködésről szóló rendelkezéseinek teljes végrehajtása érdekében elkötelezni magát arra, hogy addig nem adja hozzájárulását semmilyen új, megerősített együttműködéssel kapcsolatos javaslathoz, amíg a részt vevő tagállamok el nem kötelezik magukat amellett, hogy beindítják az EUMSZ 333. cikke szerinti különleges áthidaló klauzulát, amely az egyhangúról a minősített többségi szavazásra való átállást, illetve a különlegestől a rendes jogalkotási eljárásra való áttérést írja elő; Bizottság

24. eltökélt szándéka, hogy a Parlamentnek a Bizottság elnöke megválasztásában játszott szerepét megerősítse a képviselőcsoportjai és az Európai Tanács elnöke közötti hivatalos konzultációk megerősítésével, ahogyan ezt a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt 11. nyilatkozat előírja, annak biztosítására, hogy az Európai Tanács teljes mértékben figyelembe vegye a választások eredményét, amikor jelöltet állít a Parlament általi kinevezésre;

25. javasolja az EUMSZ 352. cikke alapján, hogy az európai pénzügyminiszter támogatása

PR\1083735HU.doc 9/19 PE573.146v01-00 HU

érdekében hozzanak létre egy uniós pénzügyi és kincstári ügyvezetést, melynek szerepe hasonló lenne az Egyesült Államok Kongresszusi Költségvetési Hivatalának szerepéhez;

26. ragaszkodik annak biztosításához, hogy az EU/euróövezet Nemzetközi Valutaalapon (IMF), Világbankon és más nemzetközi pénzügyi intézményeken (az EUMSZ 138. cikke) belüli egységes képviseletéről pénzügyminiszterének/a Bizottság alelnökének és az Európai Központi Bank (EKB) elnökének kell gondoskodnia;

27. emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak és a Parlamentnek az európai uniós jog jobb alkalmazásáról és végrehajtásáról kell gondoskodnia; A Régiók Bizottsága és a Gazdasági és Szociális Bizottság

28. felszólítja az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy jobban meg kell találnia a Régiók Bizottságával (RB) és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal (EGSZB) való együttműködés módját, hogy már a jogalkotási folyamat korábbi szakaszában figyelembe vehesse véleményüket; A szubszidiaritás és arányosság elvének tiszteletben tartása

29. kiemeli az EUSZ 5. cikkében előírt szubszidiaritás elvének fontosságát, mely minden intézményre és szervre, és így nevezetesen az RB-re és az EGSZB-re is kötelező érvényű, valamint a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2. sz.) jegyzőkönyvben meghatározott eszközök fontosságát; támogatja a jegyzőkönyvben előírt határidők rugalmas értelmezését, és felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa az indoklással ellátott véleményekre adott válaszainak minőségét;

30. úgy véli, hogy a nemzeti parlamenteknek a szubszidiaritás és arányosság elvének biztosításával kapcsolatos gyakorlati lehetőségeit fejleszteni kell, a nemzeti parlamentek közötti együttműködést pedig meg kell erősíteni, ezzel lehetővé téve számukra, hogy egymással szoros együttműködésben elérjék a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 7. cikkének (3) bekezdése szerinti szükséges határozatképességet; A gazdasági és monetáris unió (EMU) elmélyítése

31. emlékeztet arra, hogy a GMU minden további fejlesztésének a meglévő jogszabályokon és azok alkalmazásán kell alapulnia, és abból kell építkeznie;

32. további intézményi reformokra szólít fel annak érdekében, hogy a GMU kibővített feladatkörökkel rendelkező, hatékony és demokratikus gazdasági kormányzással rendelkezhessen, mely illeszkedik az Unió intézményi keretébe, ahol a Bizottság a végrehajtó szerv, míg a Parlament és a Tanács az alábbiakban leírtak szerint közösen alkotja a jogszabályokat; Új jogi aktus a gazdaságpolitikáról

33. ragaszkodik a konvergenciakódexbe foglalandó és a rendes jogalkotási eljárás szerint elfogadásra kerülő konvergencia-irányelvek elfogadásához egy erősebb kötelező erővel

PE573.146v01-00 10/19 PR\1083735HU.doc HU

bíró gazdaságpolitikai koordinációs keret kialakítása céljából (alapvető gazdasági, versenyképességi és szociális célkitűzésekkel többek között a munkaerőpiacok, a versenyképesség, az üzleti környezet és a közigazgatás területén, valamint az adópolitikák és a szociális védelem egyes aspektusai tekintetében), amely mind a 28 tagállam számára elérhető, és amely garantálja számukra a sokkhatást csökkentő mechanizmusban történő részvétel lehetőségét;

34. úgy véli, hogy az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdésében meghatározottak szerint az európai szociális piacgazdaság erősítése érdekében meg kell határozni azt a korlátozott számú, alapvető fontosságú területet, ahol strukturális reformok révén növelhető a versenyképesség, a növekedési potenciál, a valós gazdasági konvergencia és a társadalmi kohézió egy ötéves időszakon belül;

35. kiemeli az európai uniós intézmények és a tagállamok hatáskörei egyértelmű elkülönítésének fontosságát, a végrehajtási programokban növelve a tagállamok felelősségvállalását, illetve a nemzeti parlamentek szerepét;

36. felszólít az EUMSZ 136. cikkével összhangban rendelkezésre álló eszközök jobb kihasználására az euróövezetben az új intézkedések elfogadásának és végrehajtásának megkönnyítése érdekében; Az európai szemeszter egyszerűsített, fókuszáltabb és demokratikusabb folyamata

37. rámutat arra, hogy kevesebb és célzottabb országspecifikus ajánlásra van szükség, olyanokra, amelyek a konvergenciakódexben és az éves növekedési jelentésben meghatározott szabályozási kereten, valamint az egyes tagországok által benyújtott olyan tényleges javaslatokon alapulnak, amelyek megfelelnek alapvető reformcélkitűzéseiknek, többek között a versenyképességet, valós gazdasági konvergenciát és társadalmi kohéziót elősegítő számos strukturális reform valamelyikének;

38. ragaszkodik ahhoz, hogy egy intézményközi megállapodás révén tegyék hivatalossá az Európai Parlament által az európai szemeszter keretében játszott ellenőrző szerepet, ideértve a Parlament hivatalos bevonását az éves növekedési jelentés elfogadásába;

39. úgy véli, hogy a Parlamentet fontosabb szereppel kell felruházni az európai szemeszter keretében folytatott tárgyalásokon, engedélyezve számára, hogy meghallgatásokat tartson az országspecifikus ajánlások, a gazdasági partnerségi programok, a korrekciós intézkedési tervek és a riasztási mechanizmus keretében készült jelentések által érintett országok kormányaival;

40. felszólít a Parlament, a Tanács, a Bizottság és az eurócsoport közötti kommunikáció fokozására oly módon, hogy az intézmények az európai szemeszter ciklusának fő szakaszaihoz kötődően kifejezetten ülésezés céljára kijelölt időpontokban állapodnak meg;

41. úgy véli, hogy még az Európai Tanács tavaszi ülése előtt szükség van az euróövezet egészén belül, valamint az euróövezet egyes tagállamai és a költségvetési paktum minden tagja tekintetében a költségvetési helyzetek és kilátások átfogó értékelésére;

PR\1083735HU.doc 11/19 PE573.146v01-00 HU

42. felszólít arra, hogy a költségvetési paktumot a végrehajtásához fűződő tapasztalatok kiértékelése alapján építsék be az EU jogi keretébe; Az európai uniós költségvetés jobb felhasználásának biztosítása

43. rámutat arra, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet elfogadásakor át kell térni az egyhangú szavazásról a minősített többségi szavazásra, az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdése és az EUMSZ 312. cikkének (2) bekezdése szerint; kiemeli annak szükségességét, hogy a Parlament jogalkotási ciklusának időtartamát összehangolják a többéves pénzügyi keret időtartamával, amely az EUMSZ 312. cikkének (1) bekezdése szerint öt évre csökkenthető;

44. javasolja a saját források elfogadására vonatkozó eljárás módosítását az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdésében meghatározott általános áthidaló záradék révén, ezzel elősegítve az áttérést egy, a bruttó nemzeti jövedelem függvényében történő befizetéséken alapuló rendszerről egy olyan rendszerre, amely az EU és az euróövezet költségvetésének valós saját forrásain alapul, például a megreformált általános forgalmi adón (áfa), a pénzügyi tranzakciós adón vagy a kibocsátás-kereskedelmi rendszerhez hasonló egyéb forrásokból származó bevételeken; Megnövelt uniós beruházási kapacitás

45. felszólít a meglévő strukturális alapoknak a versenyképesség és a kohézió elősegítése érdekében történő ésszerűbb felhasználására, valamint az EU fokozott beruházási kapacitásának kialakítására az olyan innovatív megközelítések kiaknázásával, mint amilyen az Európai Stratégiai Beruházási Alap, illetve az infrastrukturális projekteknek az Unió érdekében történő finanszírozására és szavatolására kialakított egyedi eszközzel;

46. ragaszkodik hozzá, hogy a hatos csomag és a kettes csomag meglévő kerete teljes körűen alkalmazásra kerüljön, valamint hogy az európai szemeszter foglalkozzon különösen a makrogazdasági egyensúlyhiányokkal, illetve biztosítsa a költségvetési hiány és a még mindig nagyon magas államadósság hosszú távú ellenőrzését a kiadások hatékonyságának javításával, a termelő beruházások kiemelt kezelésével, a strukturális reformok ösztönzésével és az üzleti ciklus feltételeinek figyelembevételével; Közös fiskális rendszer létrehozása az euróövezetben az uniós költségvetés egy részén keresztül

47. emlékezetet arra, hogy az euró az Unió fizetőeszköze, és hogy az uniós költségvetés kialakításakor az volt a cél, hogy a kevésbé fejlett tagállamoknak lehetőséget biztosítson a felzárkózásra és az euróövezethez való csatlakozásra;

48. javasolja egy fiskális rendszer felállítását az euróövezeten belül, amely támogatja a tagállamokat a közösen elfogadott strukturális reformok megvalósításában ösztönzők és bizonyos feltételek alapján, ideértve a nemzeti reformprogramok hatékony megvalósítását, melyekről az európai szemeszter keretében született megállapodás; úgy véli, hogy ez további kapacitások kialakításával és/vagy a meglévő uniós költségvetésből származó források erre a célra történő elkülönítésével valósítható meg; kiemeli, hogy minden új eszközt az uniós költségvetésen belül kell elhelyezni, de a

PE573.146v01-00 12/19 PR\1083735HU.doc HU

többéves pénzügyi keret megszabott felső határain kívül, és valós saját forrásokból kell finanszírozni;

49. kötelezettséget vállal arra, hogy növeli a GMU ellenálló képességét a gazdasági sokkhelyzetekkel szemben, miközben megakadályozza az állandó költségvetési átruházás minden formáját;

50. megismétli, hogy támogatja, hogy a gazdasági és pénzügyi biztosból államháztartásért felelős miniszter legyen, ahogyan azt már kifejtette az Európai Unió többszintű irányításának alkotmányos problémáiról szóló 2013. december 12-i állásfoglalásában1 ;

51. úgy véli, az európai stabilitási mechanizmust bele kell integrálni az unió jogi keretébe, és következő lépésként egy európai valutaalapot kell belőle létrehozni;

52. úgy véli, hogy az európai fiskális rendszer és az európai valutaalap felállítása egy európai kincstár létrehozására irányuló folyamat szakaszai, melynek elszámoltathatónak kell lennie az Európai Parlament felé;

53. felszólít a Bizottság által felállított szakértői csoport főbb eredményeinek alapos megfontolására egy adósságtörlesztési alap létrehozása céljából; Egységes piac és pénzügyi integráció

54. úgy véli, hogy az egységes piac olyan növekedési lehetőségeket rejt magában, melyeket teljes egészében még nem sikerült kihasználni, különösen, ami a digitális egységes piacot illeti; felszólít ezért a területen meglévő vívmányok megfelelő alkalmazásának hatékonyabb felügyeletére, valamint hatékonyabb betartatására;

55. felszólít a bankunió gyors kiteljesítésére, az egységes felügyeleti mechanizmus és az Egységes Szanálási Mechanizmus alapján, megfelelő óvintézkedésekkel ellátva; felszólít e célból a gyors megegyezésre egy áthidaló finanszírozási eszközről addig, amíg az Egységes Szanálási Mechanizmus működésbe nem lép, és létre nem jön a fizetésképtelenségre vonatkozó európai rendszer;

56. úgy véli, hogy az egységes piacon belül azonos versenyfeltételeket kell biztosítani az Unió minden bankjára egységesen alkalmazandó egységes szabályzat kidolgozásával;

57. felszólít a valós tőkepiaci unió létrehozására egy egységes európai tőkepiaci felügyelő segítségével;

58. támogatja az olyan, versenyképességi hatóságokból álló rendszer kialakítását, melynek feladata, hogy egy tető alá hozza az egyes tagállamokban a versenyképesség terén elért eredmények nyomon követéséért felelős nemzeti szerveket, továbbá javasolja, hogy ezen rendszer fejlődésének felügyeletét a Bizottság lássa el;

59. úgy véli, hogy fejleszteni kell a nemzeti adóhatóságok közötti automatikus információcserét az adótervezés, adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elkerülése 1 Elfogadott szövegek,

P7_TA(2013)0598. PR\1083735HU.doc 13/19 PE573.146v01-00 HU

érdekében, valamint az adóparadicsomok elleni harc intézkedéseinek összehangolása érdekében; felszólít egy közös konszolidált társaságiadó-alapról szóló irányelv elfogadására, mely meghatározza a progresszív harmonizáció minimális szintjét, és lefekteti annak közös célkitűzéseit; szükségesnek tekinti a meglévő áfatörvények átfogó felülvizsgálatát, többek között figyelemmel a kedvezményes adókulcsok kérdésére és a származás szerinti ország elvének bevezetésére, valamint egy részlegesen automatikus stabilizáló mechanizmus felállítását a tagországok gazdasági ciklusainak közelítése és eltéréseinek kezelése érdekében; A GMU demokratikusabb intézményi felépítése

60. emlékeztet arra, hogy megfelelő demokratikus legitimitást és elszámoltathatóságot kell biztosítani a döntéshozás szintjein oly módon, hogy a nemzeti kormányokat a nemzeti parlamentek felügyelik, míg uniós szinten az Európai Parlament felügyelői szerepét kell fokozni, ideértve a Tanáccsal együtt a konvergenciakódex elfogadásában gyakorolt központi szerepet;

61. ragaszkodik ahhoz, hogy amennyiben szükségessé válik az uniós hatáskörök kibővítése, meg kell erősíteni a Parlamentnek a gazdasági kormányzásban játszott szerepét a rendes jogalkotási eljárásnak a gazdasági és pénzügyekre – többek között az adójogszabályok és szociális jogszabályok harmonizációjára – való kiterjesztése révén, a rugalmassági záradék és az EUMSZ 333. cikke (2) bekezdésének (megerősített együttműködés) együttes alkalmazása, valamint az EUSZ 47. cikkének (8) bekezdésében foglalt áthidaló klauzula általános alkalmazása révén, az uniós kormányzás demokratikus legitimációjának és hatékonyságának megerősítése érdekében;

62. megismétli, hogy a parlamentközi együttműködésre nem úgy kell tekinteni, mint egy új közös parlamentáris szervre vagy egyéb intézményre, hiszen az euró az EU pénzneme és az Európai Parlament az EU parlamentje; emlékeztet arra, hogy a GMU-t az az Unió hozta létre, melynek polgárai uniós szinten közvetlenül képviseltetik magukat a Parlamentben, mely az euróövezetet érintő döntések parlamentáris demokratikus elszámoltathatóságának biztosítására tud módot biztosítani;

63. ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottságnak legyen jogköre a GMU területén elfogadott jövőbeli vagy jelenlegi eszközök megvalósítására és végrehajtására;

64. úgy véli, hogy foglalkozni kell a jelenlegi intézményi struktúra hiányosságaival, hiszen a Szerződés bizonyos részeit a Bíróság felügyeli, míg más részekre vonatkozóan ez a felügyeleti jogköre nem áll fenn; felszólít arra, hogy az EUMSZ 121. cikkének (6) bekezdésével összefüggésben a 136. cikk alapján kötelezővé kell tenni és az Európai Unió Bíróságának ellenőrzése alá kell vonni azon tagállamok költségvetési fegyelmének koordinálását és felügyeletét, amelyek pénzneme az euró, és emellett a Parlamentnek megerősített szerepet kell kapnia az EUMSZ 121. cikke (3) és (4) bekezdésének részletes végrehajtása során;

65. azon a véleményen van, hogy a differenciált integráció lehetőségét továbbra is nyitva kell tartani minden tagállam számára;

66. emlékeztet arra, hogy az uniós szintű rendes jogalkotási és költségvetési eljárásoknak prioritást kell élvezniük, szükség esetén az eltérések igénybe vétele, valamint az erre a PE573.146v01-00 14/19 PR\1083735HU.doc HU célra elkülönített költségvetési sorok kialakítása révén; emlékeztet arra, hogy minden egyéb rendelkezést, például az euróövezetre vagy fokozott együttműködésre vonatkozó rendelkezéseket, kizárólag akkor kellene végrehajtani, amikor a fenti eljárások jogilag vagy politikailag nem lehetségesek; A belső piac kiteljesítése, a növekedés elsődleges beindítója

67. meggyőződése, hogy a GMU elmélyítését a belső piac kiteljesítésének kell kísérnie, melynek keretében a még meglévő belső korlátok is megszüntetésre kerülnek, különösen az energiauniót, a digitális egységes piacot és a szolgáltatások piacát illetően;

68. felszólít a belső energiapiacra vonatkozóan fennálló jogszabályok teljes körű végrehajtására az EUMSZ 194. cikkének megfelelően az energiaunió létrehozása érdekében;

69. támogatja egy európai energiaügynökségnek az Euratom Szerződés 204. cikke szerinti megalapítását, valamint egy európai stratégiai tartalék és egy közös beszállítói tárgyalási központ létrehozását az energiaunió intézményi struktúrájának kialakítása érdekében;

70. bátorítja a „projektkötvények” alkalmazását, szorosan együttműködve az Európai Beruházási Bankkal (EBB) a finanszírozási infrastruktúra és az energiaprojektek céljából; A szociális dimenzió

71. hangsúlyozza, hogy a GMU szilárd társadalmi alapjának biztosítása érdekében a munkavállalók jogait mobilitáshoz fűződő joguk gyakorlásakor az EUMSZ 151. és 153. cikkének megfelelően szociális jogaikkal együtt biztosítani kell;

72. rámutat annak fontosságára, hogy az egyes tagállamok által megállapított minimálbér ötletét támogassák, és a hatályos Szerződés rendelkezései szerint javasolja, hogy fogadjanak el egy „munkavállalói mobilitási irányelvet” a munkavállalók előtt még jelenleg fennálló akadályok megszüntetésére;

73. felszólítja a Bizottságot, hogy a tagországok teljesítményének értékeléséhez dolgozzon ki szociális kritériumokat, és javasoljon strukturális reformokat az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról és az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1303/2013/EU rendeletnek a regionális és szociális alapok hatékonyabb felhasználásának biztosítása érdekében történő módosításával;

74. felszólítja a Bizottságot, hogy alaposabban értékelje ki az uniós fellépések szükségességét és az alternatív szakpolitikai opciók esetleges gazdasági, társadalmi és környezeti hatásait, mielőtt új kezdeményezéseket (pl. jogalkotási javaslatokat, nem jogalkotási kezdeményezéseket, illetve végrehajtási és felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat) javasolna, a szabályozás javítását célzó, a Bizottság által 2015. május 19-én

PR\1083735HU.doc 15/19 PE573.146v01-00 HU

elfogadott új iránymutatások alapján1 ;

75. felszólít egy új szociális paktum létrehozására, melynek célja az európai szociális piacgazdaság megőrzése a kollektív tárgyalásokhoz fűződő jog tiszteletben tartásával; rámutat, hogy egy ilyen paktum javíthatja a tagállamok szociális politikáinak összehangolását; Külső fellépés A közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) hatékonyságának, koherenciájának és elszámoltathatóságának növelése

76. azon a véleményen van, hogy meg kell erősíteni a külső konfliktusok és válságok átfogó európai uniós megközelítését, szorosabb együttműködést biztosítva a különböző érintettek és eszközök között a konfliktus minden szakaszában, és szükségesnek tartja, hogy a Parlament és a Tanács közös stratégiai dokumentumokat fogadjon el;

77. ragaszkodik az EUSZ 22. cikkének alkalmazásához egy általános stratégiai keret létrehozása érdekében, illetve olyan stratégiai jelentőségű döntések meghozatala céljából, amelyek a közös kül- és biztonságpolitikán kívül a külső fellépés egyéb területeire is kiterjedhetnek; emlékeztet arra, hogy az ilyen stratégia alapján hozott döntéseket minősített többségi szavazással lehetne végrehajtani;

78. felszólít arra, hogy meg kell erősíteni az Unió külső fellépésének parlamenti felügyeletét, beleértve a rendszeres konzultációk folytatását a Bizottság alelnökével/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével, az Európai Külügyi Szolgálattal (EKSZ) és a Bizottsággal, valamint hogy tárgyalásokat kell kezdeményezni a KKBP terén a Tanács érzékeny információihoz való hozzáférésről szóló 2002-es intézményközi megállapodás helyettesítéséről;

79. úgy véli, hogy az Unió különleges képviselőit be kell vonni az EKSZ-be, többek között költségvetésüknek a KKBP-re vonatkozó sorból az EKSZ-re vonatkozó sorba történő átcsoportosítása révén, mivel ezzel növelhető az uniós erősfeszítések koherenciája;

80. felszólít egyrészt az EUSZ 31. cikke (2) bekezdésének alkalmazására, amely lehetővé teszi a Tanács számára, hogy minősített többséggel hozzon meg bizonyos döntéseket a KKBP területén, másrészt a KKBP területén a katonai vagy védelmi vonatkozással nem rendelkező határozatok esetében a minősített többséggel való határozathozatalra való fokozatos áttérésről szóló, az EUSZ 31. cikkének (3) bekezdése szerinti áthidaló klauzula alkalmazására; emlékeztet arra, hogy az EUSZ 20. cikkének (2) bekezdésében meghatározott megerősített együttműködés további lehetőségeket kínál a tagállamok számára a KKBP terén való előrelépésre, ezért ezeket is alkalmazni kell;

81. úgy véli, hogy a külügyi fellépésre vonatkozó pénzügyi szabályok rugalmasságát fokozni kell az uniós források operatív folyósítása során tapasztalható késedelmek kiküszöbölése érdekében, ezáltal megnövelve az Unió képességét a gyors és hatékony válaszadásra válságok esetén; fontosnak tartja e tekintetben, hogy a humanitárius segítségnyújtás területén bevezessék a gyorsított eljárást, amely biztosítja a segélyek

1 SWD(2015)111 PE573.146v01-00 16/19 PR\1083735HU.doc HU

lehető leghatékonyabb és leggazdaságosabb elosztását;

82. sürgeti a Tanácsot, az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy továbbra is tegyenek eleget azon kötelezettségüknek, hogy haladéktalanul és mindenre kiterjedően tájékoztatják a Parlamentet a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalások és azok megkötése minden szakaszában, az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdése szerint, valamint a Bizottság és a Tanács között létrejött intézményközi megállapodásokban részletesen meghatározottaknak megfelelően; A közös védelempolitika felé

83. progresszív lépések megtételére szólít fel a közös védelempolitika megvalósítása felé (az EUSZ 42. cikkének (2) bekezdése), és végeredményben egy olyan közös védelem felé, mely az Európai Tanács egyhangú döntése alapján alakítható ki;

84. ebben az irányban tett első lépésként javasolja, hogy az EUSZ 46. cikkének a Tanácsban minősített többségi szavazással megvalósított állandó strukturált együttműködés kialakításáról szóló rendelkezései kerüljenek alkalmazásra, mivel ennek a segítségével az ambiciózusabb tagországok a védelem terén szorosabban tudnak együttműködni, és lehetőséget biztosít számukra az uniós intézmények, eszközök és költségvetés igénybevételére;

85. fenntartja, hogy az állandó strukturált együttműködésre vonatkozó rendelkezések kiegészítéseként ki lehetne dolgozni az EU biztonságról és védelemről szóló fehér könyvét az Európai Unió kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája alapján, amelyet most készít elő a főképviselő/alelnök, hiszen ez a dokumentum részletesebben kidolgozná az Unió stratégiai célkitűzéseit a biztonság és védelem területén, és azonosítaná a meglévő, illetve a szükséges képességeket;

86. kiemeli, hogy meg kell határozni egy kapacitásokról és fegyverkezésről szóló közös európai politikát (EUSZ 42. cikk (3) bekezdés), mely magában foglalná a katonai kapacitások közös tervezését, fejlesztését és beszerzését, és amelynek részét kell, hogy képezzék a számítógépes, hibrid és aszimmetrikus fenyegetésekkel szembeni védekezésre tett javaslatok; arra biztatja a Bizottságot, hogy a 2016-os munkaprogramban szereplő bejelentésnek megfelelően dolgozzon ki egy igényes európai védelmi cselekvési tervet;

87. szükségesnek tartja az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) erősítését a szükséges erőforrások és politikai támogatás biztosításával, melyek segítségével vezető és koordinációs szerepet tölthet be a kapacitásfejlesztésben, kutatásban és beszerzésben;

88. emlékeztet az EUSZ 44. cikkére, mely további rugalmassági rendelkezéseket fogalmaz meg, és lehetővé teszi, hogy a válságkezelési feladatok megvalósítását tagállamok egy olyan csoportjára bízzák, mely az EU nevében és a Politikai és Biztonsági Bizottság (PBB), valamint az EKSZ politikai felügyelete és stratégiai iránymutatása szerint hajtaná végre ezeket a feladatokat;

89. javasolja, hogy az EUSZ 41. cikkének (3) bekezdését a tagállamok befizetéseiből felállított kezdő alap létrehozására használják fel, mely a közös biztonsági és védelmi politika előkészítésével kapcsolatos olyan tevékenységeket finanszírozná, melyek nem

PR\1083735HU.doc 17/19 PE573.146v01-00 HU

terhelhetők az uniós költségvetésre;

90. hangsúlyozza, hogy a közös finanszírozást ki kell terjeszteni a katonai KBVP területére is, többek között az Athena mechanizmuson keresztül, mivel ez csökkentené azokat a pénzügyi fékeket, amelyek visszavetik a tagállamok hozzájárulásait a katonai KBVPmissziókhoz és -műveletekhez, ezáltal hatékonyabbá téve az Unió reagálóképességét válsághelyzetekben;

91. felszólít egy állandó katonai műveleti parancsnokság létrehozására, amely szorosan együttműködne a meglévő Polgári Tervezési és Végrehajtási Szolgálattal; felszólít a különböző európai katonai struktúrák (többek között a különböző harccsoportok, eurohaderők, a Franciaország–Egyesült Királyság védelmi együttműködés, a Benelux légvédelmi együttműködés) uniós keretbe történő intézményi bevonására, valamint az uniós harccsoportok bevethetőségének fokozására, pl. a közös finanszírozás kiterjesztése és annak mérlegelése révén, hogy a jövőbeni válságmenedzselési forgatókönyvekben alapesetben kezdeti belépő kötelékként kerüljenek bevetésre;

92. megjegyzi, hogy ez az állandó parancsnokság foglalkozhatna az állandó vészhelyzeti tervezéssel, és jelentős koordinációs szerepet játszhatna az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése jövőbeni alkalmazásában; azon a véleményen van, hogy az ebben a cikkben meghatározott „kölcsönös védelmi záradék”, melyet Franciaország kért a 2015. november 17-i Külügyi Tanács ülése során, az uniós biztonság- és védelmi politika jövőbeni fejlődésének olyan lökést fog adni, ami biztosítja az összes tagállam még komolyabb elköteleződését;

93. úgy véli, hogy ösztönözni kell az EU–NATO-együttműködést minden szinten olyan területeken, mint a képességfejlesztés és vészhelyzeti tervezés hibrid fenyegetések esetén, és fokozni kell a fennmaradó politikai akadályok leküzdésére irányuló erőfeszítéseket; Bel- és igazságügy(IB)

94. kiemeli, hogy a közelmúlt támadásai és az egyre erősödő terrorfenyegetettség fényében elengedhetetlen a nemzetbiztonsági hivatalok és hírszerző szolgálatok közötti, valamint az Europollal és a Frontex-szel fenntartott információ- és adatcsere élénkítése és szervezettebbé tétele;

95. emlékeztet e körben arra, hogy az EUMSZ 222. cikke rendelkezik a szolidaritási klauzuláról, melyet aktiválni lehet és kell, amikor valamely tagország terrortámadás célpontja, illetve természeti vagy ember által okozott katasztrófa áldozata lesz;

96. kiemeli egy közös uniós menekültügyi és bevándorlási politika kialakításának szükségességét, amelynek gondoskodnia kell a menedékkérők méltányos elosztásáról az Európai Unióban; azon a véleményen van, hogy egy ilyen politikában minden tagországnak részt kell venni, de ha ez nem lehetséges, akkor a megerősített együttműködés lehetőségét kell kihasználni;

97. úgy véli, hogy szükséges a Frontex megerősítése és európai határőrizeti rendszerré történő átalakítása, melyet szükség esetén olyan katonai eszközökkel kell támogatni, mint amilyen az európai tengerészeti haderő (Euromarfor) és a továbbfejlesztett Európai

PE573.146v01-00 18/19 PR\1083735HU.doc HU

Hadtest (Eurocorps), az állandó strukturált együttműködésen keresztül összevont forrásokkal együtt; javasolja, hogy a határőrizeti hivatalok adatbázisait, mint amilyen az Eurodac és a jövőbeli Smart Borders, automatikusan frissítsék, hogy így tartalmazzák „A veszélyes személyek európai listáját”, valamint „A körözött személyek európai adatbázisát”;

98. hangsúlyozza, hogy fontos különbséget tenni a „nem biztonságos harmadik országok” (háborús övezetek) és a „biztonságos harmadik országok” (főleg a nyugat-balkáni országok) fogalma között, és ennek megfelelően alkalmazni a különböző eljárásokat az e két kategóriába tartozó országokból származó kérelmezőkkel szemben; felszólít arra, hogy a biztonságos harmadik országokkal megállapodásokat kell aláírni a migrációs áramlás ellenőrzése és csökkentése érdekében, mielőtt még a migránsok elérik az uniós határokat; ragaszkodik ugyanakkor a megalapozatlan kérelemmel érkező visszatérő menedékkérőkre vonatkozó szigorú eljárásokhoz;

99. felszólít a külső határellenőrzések jogköreinek megerősítésére oly módon, hogy a kérelmező tagállam helyett a Frontex rendelkezzen irányítási joggal olyankor, amikor az utóbbi felel a műveletért;

100. felszólít az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) humán és pénzügyi kapacitásának növelésére, hogy különösen nagy migrációs nyomás esetén alkalmazni lehessen azokat a tagállamok támogatására a menedékkérelmek elbírálása során, beleértve a hivatal felhatalmazását olyan típusú közös műveletek, kísérleti projektek és gyorsreagálású műveletek végzésére, mint amelyekkel az 1168/2011/EU rendelet bővítette ki a Frontex mandátumát;

101. kiemeli, mennyire fontos az EASO, a Frontex és az európai ombudsman hivatala közötti együttműködés fejlesztése annak érdekében, hogy zökkenőmentesebb legyen a korai riasztási jelentések bevezetése különösen nagy migrációs nyomás esetén, amely várhatóan fenyegetést jelent a menedékkérők alapvető szabadságjogainak tiszteletben tartására; lehetségesnek tartja, hogy a Bizottság ezen korai riasztási jelentések alapján indítsa meg az EUMSZ 78. cikkének (3) bekezdésében előírt vészhelyzeti intézkedéseket;

102. rendkívül fontosnak találja, hogy meg kell erősíteni a Parlamentnek a Tanáccsal egyenrangú társjogalkotóként betöltött szerepét az EUMSZ 81. cikke (3) bekezdésének alkalmazása révén, amely a határon átnyúló vonatkozású családjog terén lehetővé teszi a döntéshozatal áthelyezését a rendes jogalkotási eljárás keretei közé, amennyiben a Tanács a Parlamenttel folytatott konzultációt követően egyhangúan megszavazza azt; felszólít arra, hogy az IB területét érintő egyéb politikákra vonatkozó döntéshozatal terén váltsanak át a rendes jogalkotási eljárásra az EUSZ 48. cikkének (7) bekezdése szerinti áthidaló klauzula alkalmazásával;

103. ragaszkodik ahhoz, hogy a Lisszaboni Szerződésben megfogalmazott elvek, nevezetesen a tagállamok közötti szolidaritás és felelősség-megosztás, az IB-politikák alkalmazása során a kölcsönös elismerés elve (EUMSZ 70. cikk), valamint az EU Alapjogi Chartájának rendelkezései a gyakorlatba is kerüljenek át;

104. emlékeztet arra, hogy az Uniónak csatlakoznia kell az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményhez, összhangban az EUSZ 6. cikkének (2) PR\1083735HU.doc 19/19 PE573.146v01-00 HU pontjával, és késlekedés nélkül újra kell kezdeni az Európa Tanáccsal e tekintetben folytatott tárgyalásokat;

105. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást továbbítsa az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.