Csurka István 2003.április.12
Nem szabad belépni egy olyan szervezetbe, amelyik saját alaptörvényével ellenkezőleg másodrendűként, hátrányos megkülönböztetésekkel fogadja be hazánkat, a magyarságot.
Az unióban kettős mércével mérnek. A befogadásra váró tíz ország mezőgazdái csak a már bent-lévő országok mezőzgazdaságai támogatásainak 25 százalékát kapják, s ezt száz százalékára még a saját kormányuk sem egészítheti ki. Ez elfogadhatatlan, és soha be nem hozható hátrányt keletkeztet.
Ennek következtében a magyar termőföld előbb-utóbb idegen tulajdonosok kezébe kerül.
A magyar ember bérrabszolgává válik saját földjén.
További megkülönböztetések:
Magyarország úgy csatlakozott az Európai Szociális Chartához, még az Orbán-kormány idején, hogy még beláthatatlan ideig nem köteles kiegyenlíteni a magyar dolgozók hátrányos megkülönböztetését, azaz fenntarthatja a magyar munkaerő olcsóságát, ami egyedül az ide telepedett világcégek érdeke, mert nagy hasznuk éppen az itteni munkaerő olcsóságából ered. A magyar dolgozó, alkalmazott és munkás ugyanazért a munkáért negyedét, felét kapja, mint nyugati társai, sokszor pedig még annyit sem.
A magyar átlagkeresetből nagyon nehéz megélni. A magyar dolgozó ember tehát örökös küszködésre, gondok között hányódásra van ítélve, és ezt az állapotot az unióban is fenntartják. Ez természetesen kihat mindenre. Ennek következtében a nyugdíjakat sem lehet nyugati szintre emeli, sőt azok még jobban elmaradnak attól, s ennek következtében a belső kereslet korlátozódik, a kisvállalkozások, amelyek elsősorban hazai igényeket elégítenének ki, nem találnak fizetőképes keresletet.
A kettős mércét az unió szemérmetlenül alkalmazza, mert ez áll érdekében a bővítésben érdekelt világcégeknek, bankoknak, amelyek Európán belüli gyarmatosítást valósítanák meg. Az unió most tervezett bővítése a gyarmatosítás új módszere, formája. A túltermelési válságokkal küzdő gazdag országoknak és a világcégeknek nem természeti kincsekre, anyagra, hanem olcsó munkaerőre és piacra van szüksége. A cél a fogyasztó megszerzése. Ehhez a gyarmati burzsoázia, az eddigi haszonélvezői kör megvásárlása vezet el. Tekintettel arra, hogy Európa legnagyobb cégei, bankjai kibogozhatatlanul össze vannak fonódva tengerentúli cégekkel, bankokkal, s valamennyien a Világbank politikája, a globalizáció érdekeit szolgálják, a bővítésnek ez a formája amerikai érdek is. A kettős mérce alkalmazása soha le nem dolgozható hátrányt jelent, az az ország, amelyik ezt belépésekor elfogadja, soha nem zárkózhat fel, és ha bizonyos mértékig fejlődik is, mindig másodrendű marad, mindig gyarmat marad. A kettős mérce alkalmazása nem keresztény elven alapszik. Minden európai törvény kizárja, ellentétben áll az európai történeti hagyománnyal. Nem igaz, hogy ezzel a keresztény Európához csatlakozzunk. A kettős mércét a Talmud hirdeti.
A kettős mérce alkalmazása teszi szükségessé, hogy a belépő állam feladja függetlensége egy részét, és a brüsszeli központ fennhatósága alá helyezze magát. Ez a központosított zsarnokság új formája, amely lehetővé teszi egy törpe kisebbség korlátlan és ellenőrizetlen uralmát. A csatlakozott országok társadalmainak minden szabadságtörekvését a központból fojtják el. A gyarmat ügyeit a messze távolban intézik. Az egyes embernek, a kisembernek semmi esélye sincs, de el kell fogadnia, hogy demokráciában él. Minden a globális vállalatok profitját szolgálja. A csatlakozással a magyar Országgyűlés, mindenkori magyar kormány illetékessége a leglényegesebb kérdésekben névlegessé válik, és az unió további szigorításokat, a központ érdekeinek megfelelő intézkedéseket is meghozhat. Ezért van szükség az ügydöntő népszavazásra: később mindig erre akarnak hivatkozni. A csatlakozás érdekelt helyi elit, a gyarmatosító burzsoázsia így akarja a felelősséget áthárítani a népre.
A csatlakozás a mai formájában nem érdeke a magyarságnak, mert sem rövid, sem közép-,sem hosszú távon nem lesz jobb a sorsa. Veszteségei sokkal nagyobbak lesznek, mint a beígért, de csak ígéretnek megmaradó juttatások. A csatlakozás csak a vékony, már eddig is haszonélvezőként élő felső rétegnek, a nemzet öt százalékának lesz jó. Számukra ez elért előnyök, kivételezések, haszonélvezetek bebetonozása. Minden előnyt, kivételezést a másodrendűségben tartott néppel, a dolgozókkal, a kisemberekkel szemben megszereztek, most rögzítik, illetve mint egy rossz csekket kiutalják Európába. Ezután Brüsszelre, a központra hivatkozva fojtanak el minden ellenállást. A módszer nem új:azelőtt Moszkvára hivatkozva tették ugyanezt. A csatlakozás ennek a vékony, nemzetidegen rétegnek lehetővé teszi egy rossz, igazságtalan rendszer konzerválását, megmerevítését. A csatlakozás nem a demokrácia kiterjedését, ellenkezőleg: a nép további másodrendűségben tartását jelenti. Megszűnik minden alulról való felemelkedés, a vezető réteg mindig önmagát egészíti ki, születési előjogok érvényesülnek,odalentről mindenhez engedély kell. Az embert a pénz méri, mert mindenhez pénz kell, pénzt pedig csak annak adnak, aki beilleszkedik, és aki kiszolgálja őket. A rendszer ugyanaz, mint a pártállamban, csak más a neve. Az erősen központosított európai nagy-államban, s különösen itt, a végeken mindenért pályázni kell, de a legtöbb kisember még évtizedek múlva sem tudja majd megírni a pályázatát. Ehhez pályázatírókat kell igénybe vennie és megfizetnie, akik azonban nem felelnek a pályázat sikeréért. A hatalom az élősködő közvetítő réteg kezébe kerül. Az unióban az egy-pártot a bankok helyettesítik. Mindenki a bankoktól függ, mindenki a bankoknak fizet, mindenki tartozik. A bankok pedig szilárdan azoknak a kezében vannak, akik kezében eddig is voltak, így valósul meg egy törpe kisebbség uralma. A bankok megszerzik a földeket, megszüntetik a nagy cégek kicsi riválisait, a kisvállalkozásokat. A kihalt családok helyibe, a kiürült falvakba, városrészekbe új telepeseket hoznak, ezeket ellátják tőkével, a megmaradt helyi lakosság pedig alkalmazásukba kerül, ha engedelmeskedik. A frissen érkezett bevándorlókból rövid idő alatt tulajdonosok lesznek. Ezek összefognak a már birtokon belül lévő gyarmatosító réteggel, és egy-két évtized alatt kiépítik idegenszerű uralmukat a magyarság felett. Behozhatatlan, megsemmisítő előnybe kerül az őslakos, keresztény magyarsággal szemben a bevándorolt. Ugyanaz történik, mint Palesztinában. Ezt kell elfogadni, erre kell rátennie a pecsétet a jelenlegi rosszul tájékoztatott, becsapott mai magyarságnak. Ezt a MIÉP-en kívül nem mondja meg senki. Nem merik. A magyar társadalom jelenlegi állapotában alkalmatlan a csatlakozásra, és az erre irányuló döntés felelős, ismereteken és tudáson alapuló meghozatalára. Mert:
tájékoztatása nincs a kezében, hanem a gyarmatosító, idegen érdeket szolgáló réteg és gyakorlatilag az idegenek kezében van,
annyira nagyok a társadalmi különbségek, az alsó rétegek nyomorból fakadó szükségszerű bezártsága, tömegtársadalmi jellege, helyenként nihilizmusa, hogy minden szavazást, választást egy, a saját érdekét sem ismerő, a saját érdeke ellen hangolható tömeg hoz meg, amelyből a nemzeti tartást évtizedek szívós munkájával már kiölték. A nemzetet a saját kebelébe tartozó tömegemberrel ítéltetik halálra. A módszer Ron Werber vezetésével a 2002-es választásokon próbálták ki sikerrel. Ron Werber izraeli tanácsadót, valójában helytartót, aki már a kormányban tevékenykedik, több hasonló fogja követni. A döntés időszerűtlen azért is, mert háború van, amelynek következményei módfelett bizonytalanok. A háború újabb iszonyatos terhet ró a környezetre, s ennek egyik első áldozata a Kárpát-medence, és benne hazánk lehet, ha azonban csatlakozunk, elveszítjük mindazokat a lehetőségeket, hogy magunk védekezzünk. Márpedig itt sürgősen nemzeti programot kell elindítani a vízgazdálkodásban, az öntözéses gazdálkodás feltételeinek megteremésében, a Balaton vízpótlásának megoldásában, s mindezek előfeltétele egy nemzeti földprogram, egy új földosztás, amely nem a tőke szabad áramlásának fejezetében tárgyalja a földkérdést, hanem még mielőtt az idegenek felvásárolnák, magyar családok, gazdálkodni akaró és a földön megkötő emberek kezébe juttatjuk a magyar földet, ésszerű mértékben, és nem másért, a nemzeti megmaradás szolgálatában. Magyarországnak, lehetőleg a többi közép-európai országgal együtt, a fenntartható fejlődés gazdálkodására, a kis egységek együttműködő rendszerére kellene áttérnie, és ha mint ilyen, már megteremtette a maga rendjét, berendezte ésszerű életterét, szociális piacgazdaságát, kell az akkor, évtizedek múlva még létező uniónak, akkor esetleg csatlakozhat, egyenlő feltételekkel. A csatlakozás elutasításából gyakorlati politikai következmények származnak. Az igen-t gátlástalanul ajánló gyarmatosító Medgyessy-kormánynak buknia kell. Ez a kormány mindent egy lapra tett fel. A súlyosabb áremeléseket elhalasztotta, éppen azért, hogy a terheket cipelő tömeget behajtsa az „igen” alá. Elutasítás esetén szembetalálkozik a saját halasztásaival, és azok kergetik el, akik megválasztották. A magyar „nem” hatással lehet a térség országaira, és maga után vonhatja mindenekelőtt a már maguktól is vonakodó lengyelek „nem”-jét, ez pedig a brüsszeli elképzelések összeomlását jelenti. Magyarország és Lengyelország nélkül nincs csatlakozás. Új korszak, új alapokon álló európai politika kezdhető:egy új, teljes magyar rendszerváltás.
Csurka István 2003. április 10
