Elmúlt évezredünk során nemegyszer kellett templomaink sírboltjaiban bujkálnunk, fagyoskodnunk, éheznünk, nélkülöznünk. S persze a hidegnél jobban rettegve a félelemtől, fogvacogva fülelni, mikor vonul el végre az ellenség. Mit hagy majd maga után? Újjá tudjuk-e építeni az otthonainkat? Látjuk-e még az eltűnt testvéreinket? Miből is gondolhatnánk józan ésszel, hogy az elmúlt évtizedek jóléte után nem vár már hasonló sors a keresztény Európa és benne a magyarok természetes közösségeire? Mi lehet annak az ostobaságnak az oka, hogy oly magabiztosan bíznak abban egyesek, hogy ha rászabadítjuk a világ összes menekültjét – valódi rászorultakat, gazdasági migránsokat, lusta, afrikai csavargókat, esetleg vérszomjas terroristákat –, akkor nem várnak ránk, gyermekeinkre, unokáinkra hasonló napok? Európa több ezer éves önvédelmi tapasztalatát hagynánk elhalni holmi hamis és önsorsrontó humanitárius célok alapján? A bennünk lévő önvédelmi ösztönt nyomnánk el néhány, önmagát okosnak tartó sznob, az emberiséget szerető, de az egyes embert gyűlölő mizantróp szavai miatt? Mert ez lenne most a divatos? Feladnánk leszármazottaink, véreink jövőjét – pusztán rövid távú anyagi és politikai érdekek miatt, mert éppen ez éri meg nekünk?
Szinte hihetetlen ostobaság! Történelmi távlatokban nézve „idióták öngyilkossági kísérlete” ez. Mert míg a természetes közösségek, a férfi-nő jellegű hagyományos családok, a nemzeti alapon összetartók, az egymással szolidárisak, egy nyelvet beszélők nemzete vagy éppen a keresztény közösségek ismét át fogják vacogni egy ilyen apokaliptikus világ félelmeit, majd feljönnek a föld alól körbenézni és a romokat újjáépíteni; addig a migránspárti politikusaink lesznek az elsők, akiket felkoncolnak majd az iszlám hordák. Ne legyen így! De a történelemben volt már rá példa.
És az is igaz, hogy ha valamit elutasít, elpusztít az Európába áramló migránsáradat, az a liberalizmus lesz. A feminizmus és a melegjogok képviselőinek feje hullik majd először a porba. A balliberálisok által fokozni kívánt (már-már) deviáns szabadosságot fogják először betiltani és az abban részt vevőket megkövezni. Pont azokat, akik évek óta csalogatják a bevándorlókat. Persze mindez csak egy történelmi modell – és még egyszer hangsúlyozom: reméljük, felébredünk, és nem ez lesz valóság. De ehhez szellemileg is meg kell erősödnünk.
Hitünket, a közösségeinket összetartó értékrendszerünket meg kell erősíteni. Erre jó alkalmat teremtett a karácsony is, és őszintén remélem, hogy nem voltunk olyan balgák, hogy csak az ünneppel járó fogyasztással foglalkoztunk, hogy a „szentet” nem éltük meg, csak a „profánt”.
Az első lépés az, hogy saját magunk teszünk mindezért valami fontosat. Bizalommal, szeretettel és a közös értékeink követésével fordulunk egymás felé. Nem engedünk a fogyasztás és a jólét kizárólagos anyagi vágyainak – csak amennyi szükséges, nem annyi, mi kell (Seneca). És nem csak karácsonykor. Majd megerősítve közösségeinket, elzavarjuk azt a pár tucat háborodott, üres lelkű liberális politikust, akik minden felhatalmazás nélkül irányítják az általuk bürokratikus szörnyeteggé tett Európai Uniót. És persze velük együtt a globális tőke érdekkijáróit, akiknek a pénz az istenük, no meg a minden tagországban több-kevesebb sikerrel működő helytartóikat is. Akik nálunk is vannak, működnek. Hangosak, és nemrég meg is mutatták magukat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: