1.0Az élet és az igazság nevében.https://miepamagyarokert.cafeblog.huparadiseangelicahttps://miepamagyarokert.cafeblog.hu/author/paradiseangelica/<ol> <li> <h1><strong> Milyen rendszerben élünk?</strong></h1> </li> <li><a href="https://miepamagyarokert.cafeblog.hu/files/2016/06/657691327.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-145" src="https://miepamagyarokert.cafeblog.hu/files/2016/06/657691327-300x205.jpg" alt="657691327" width="300" height="205" /></a></li> </ol> <p><strong>Azzal, ami ma Magyarországon van, a külföldi </strong><strong>megfigyelők nemigen tudnak mit kezdeni, műszavakat, kliséket, hasonlatokat </strong><strong>alkalmaznak.</strong></p> <p><strong> Ezt tette, teszi a magyar nyugatos, vagyis a liberális demokrácia értékeivel</strong><br /><strong>azonosuló értelmiség zöme is, velem együtt.</strong></p> <p><strong> Csak lassan bontakozott ki az a felismerés, </strong><strong>hogy a mai magyar hatalmi rendszer önálló példány, nem másolat, nem a liberális </strong><strong>demokrácia torzulata, betegsége, hanem éppenséggel az ellentéte; egy másik eszme </strong><strong>megvalósulása, nem útközbeni botlás, hanem úti cél. </strong></p> <p><strong>Az elhajlás visszaigazításában reménykedni naiv rövidlátás volna, és felelőtlenség az</strong><br /><strong>Európai Unió lényegével, a plurális demokráciával szemben. </strong></p> <p><span style="text-decoration: underline;color: #ff0000"><strong>Magyar tézise: Magyarország </strong><strong>ma „posztkommunista maffiaállam”.</strong></span></p> <p><strong> Ez a modell a hatalom és a személyes vagyon</strong><br /><strong>együttes koncentrációjával jellemezhető, amely nem a nyugati modell keleties</strong><br /><strong>regressziója, hanem a 2010 után uralomra került és jobboldali populistaként jellemzett</strong><br /><strong>Orbán-rezsim szisztematikusan megvalósuló terve. </strong></p> <p><span style="text-decoration: underline;color: #ff0000"><strong>Társadalomszobrászat, egy új osztály </strong><strong>teremtése.</strong></span></p> <p><strong> Az Orbán vezéri uralma alatt álló Fidesz a kommunisták által államosított tőkét nem</strong><br /><strong>visszaadni akarta eredeti tulajdonosainak vagy azok utódainak, hanem megszerezni, a</strong><br /><strong>törvényesség látszatával saját, személyes tulajdonává varázsolni, és nemcsak a hatalom</strong><br /><strong>nélküli tulajdonos, az államtól független civil polgár státusában, hanem a politikai uralom </strong><strong>tartós birtokosaként.</strong><br /><strong>A kommunisták a tőkét államosították, a nemzetiszocialisták pedig azt mondták, ők a</strong><br /><strong>tőkéseket fogják államosítani, de az államhatalom és a személyes tulajdon mindkét</strong><br /><strong>esetben elkülönült egymástól.</strong><br /><strong>A hatalom is, és a tőke is a miénk lesz - mondják ennek a harmadik társadalom-formáló</strong><br /><strong>modellnek az ideológusai és megvalósítói.</strong><br /><strong><span style="text-decoration: underline;color: #ff0000">Új osztály születik, amelyben a zsarnokság és a gazdagság egyesül.</span></strong></p> <p><strong> Az Unió lényeges kérdése, hogy a nacionalista autokráciák megakasztják-e a</strong><br /><strong>demokratikus föderáció továbbfejlődését, vagy a nemzeti szuverenitás hangoztatott</strong><br /><strong>védelmében a politikai uralom megszerzőinek sikerül-e - bár antikommunista retorikájú,</strong><br /><strong>mégis a kommunista pártállamra emlékeztető - új típusú autokratikus, nacionalistaetatista-</strong><strong>paternalista rendszereket létrehozniuk és fenntartaniuk? </strong></p> <p><span style="text-decoration: underline;color: #ff0000"><strong>Milyen rendszerben élünk?</strong></span><br /><strong>Egy nevesincs rendszerrel nem lehet még személyes viszonyt sem kialakítani,</strong><br /><strong>nemhogy politikait. Ha képtelenek vagyunk fogalmilag megragadni a saját valóságunkat,</strong><br /><strong>akkor mások valóságának foglyaivá válunk.</strong></p> <p><strong> Ugyanis „nem létezik a valóság világképtől </strong><strong>vagy elmélettől független fogalma. </strong></p> <p><strong>Ezért inkább egy olyan képet fogadunk el, amelyet </strong><strong>modellfüggő realizmusnak fogunk nevezni...” - írja a Stephen Hawking - Leonard Mlodinov</strong><br /><strong>természettudós szerzőpáros A nagy terv című munkájában (Budapest, 2011, Akkord).</strong><br /><strong>Másutt még hozzáteszik, hogy „nem létezik a valóság modelltől független ellenőrzése.</strong><br /><strong>Ebből következően egy jól megalkotott modell létrehozza a saját valóságát. (...)</strong></p> <p><strong>A </strong><strong>modellfüggő realizmus nemcsak a természettudományos modellekre alkalmazható,</strong><br /><strong>hanem azokra a tudatos és tudat alatti gondolati modellekre is, amelyeket a mindennapi</strong><br /><strong>világ értelmezése és megértése céljából mindannyian készítünk”.</strong><br /><strong>Ha a természetben így van, akkor az emberi társadalmakban különösen.</strong></p> <p><strong> Ha ránézünk </strong><strong>valamire, annak tudatunk kognitív mechanizmusai adnak értelmet. </strong></p> <p><strong>Megfelelő nyelvi, </strong><strong>fogalmi keret nélkül csak elszenvedjük az értékeinket tagadó, mások által beszélt nyelv </strong><strong>által kialakított, ránk kényszerített valóságot.</strong></p> <p><strong> A saját értékrenden alapuló nyelv a legelső </strong><strong>és egyben kikerülhetetlen lépés a saját identitásunk és szabadságunk felé.</strong></p> <p><strong> Ez elemi </strong><strong>feltétele annak, hogy az egyén vagy egy közösség ne sodródjék egy számára idegen, </strong><strong>értelmezhetetlen, mások által diktált nyelven felépített valóságban.</strong></p> <p><strong> A rendszerváltáskor (bár szerintünk, MIÉP szerint nem történt igazi rendszerváltozás)- világosnak tűnt a képlet: az egypárti diktatúrából, amelyet a </strong><strong>tulajdon állami monopóliuma kísért, átléptünk a magántulajdonra és piacgazdaságra </strong><strong>épülő többpárti parlamentáris demokráciába. </strong></p> <p><strong>Ezt a modellt, amelynek a nyugati </strong><strong>demokráciák adják a mintáit, liberális demokráciának nevezik, legyen szó akár </strong><strong>prezidenciális, akár parlamentáris típusú demokráciákról. Hiszen mindegyiknek a lényegét </strong><strong>olyan intézményes garanciák képezik, mint politikai oldalon a hatalmi ágak </strong><strong>szétválasztásának, a mindenkori hatalom leválthatóságának és a tisztességes politikai </strong><strong>verseny feltételeinek, gazdasági oldalon pedig a magántulajdon dominanciájának, a piaci </strong><strong>verseny tisztaságának és a tulajdon biztonságának garanciái. </strong></p> <p><strong>Ha a liberális demokráciák normarendszere sérül, a jól működő demokráciákban az</strong><br /><strong>intézményes kontroll és a hatalommegosztás mechanizmusai ezt - több-kevesebb sikerrel</strong><br /><strong>- gyógyítják.</strong></p> <p><strong> Jól működő demokráciákban a devianciák nem érnek el a rendszert </strong><strong>veszélyeztető, kritikus tömeget. </strong></p> <p><strong>Ám ha ezek a liberális demokráciák normáit kikezdő </strong><strong>devianciák nemcsak tömegesen fordulnak elő, hanem a kormányzat mainstream értékeit </strong><strong>és céljait is alkotják, akkor a domináns jellemzők már egy új rendszert írnak le. </strong></p> <p><strong>Magától </strong><strong>értetődik, hogy ezt sokan valamilyen metaforával, analógiával próbálják jellemezni, </strong><strong>hiszen az új jelenségeket be kell azonosítani, és ehhez az egykor már átélt mintákat </strong><strong>hívják segítségül. </strong></p> <p><strong>Ezért vélik megtalálni egyesek az Orbán-rendszer előképeit például a </strong><strong>Horthy-kor Magyarországában vagy a húszas-harmincas évek dél-európai autokratikus</strong><br /><strong>korporatív rendszereiben, mint amilyen a portugál, a spanyol és az olasz volt. </strong></p> <p><strong>Másokat a </strong><strong>latin-amerikai kvázi vagy valódi diktatúrákra vagy éppen a kommunista rendszerek </strong><strong>puhább változataira emlékeztetik a 2010 óta Magyarországon tapasztalt jelenségek.</strong></p> <p><strong> Ezek </strong><strong>a történelmi analógiák azonban erősen korlátozott érvényűek, a rendszer egy-egy</strong><br /><strong>jelenségének természetét érzékeltethetik ugyan, de a rendszer egészét nem képesek</strong><br /><strong>átfogóan leírni.</strong></p> <p><strong>A téma összetett ezért egy sorozatot alakítottam ki, hogy ezáltal világos képet kapjunk az elmúlt 26 évről és megértésre leljünk ara vonatkozóan, hogy hol tartunk ma és merre haladunk tovább.</strong></p> <p><strong>Van egy bölcs közmondás:, ha az ember elég bölcs nem tudják rabságba kényszeríteni. Éppen ezért javaslom nem félváról venni a politikát mondván a politika mocskos dolog nem szabad vele foglalkozni, s talán még az is eszünkbe jut, hogy nem mindenki születik politikusnak így a politikát bízzuk a politikusokra, de én még és azt mondom igen is minél többet tudunk meg a politikusaink játékszereiről, annál kevésbé tudják kijátszani a bizalmunkat.</strong></p> <p><strong>A következő sorozattal jövők hamarosan addig és áldott szép estét mindenkinek.</strong></p> <p><strong>Angelica a MIÉP blog szerkesztője.</strong></p> <p><a href="https://miepamagyarokert.cafeblog.hu/files/2016/03/10626833_782926968485014_3851625884582920182_n.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-129" src="https://miepamagyarokert.cafeblog.hu/files/2016/03/10626833_782926968485014_3851625884582920182_n-300x257.jpg" alt="10626833_782926968485014_3851625884582920182_n" width="300" height="257" /></a></p> <p> </p>richhttps://miepamagyarokert.cafeblog.hu/files/2016/06/657691327-150x150.jpg150150