A szolgálat szerepe a spirituális fejlődésben. Szükségessé vált ez a fajomat mivel, hogy csak így indulhat el a fizikai növekedés.
Csodálatos spirituális gyakorlat tud lenni, ha a megfelelő helyről bukkan fel benned a vágy a tudás megszerzésire annak érdekében, hogy jobbá váljék a világ általad s rajtad keresztül.. De erősítheti az egódat is, ha máshonnan bukkan fel benned.
Jézus beszélt erről, mikor a másoknak adott alamizsnáról beszélt. Azt mondta, néhány ember szereti látni, mikor maguk adnak a szegénynek alamizsnát.
Azt mondta, hogy azok az embereknek nem lesz „jutalma a mennyország”, mivel nekik már meg van a jutalmuk. Persze, ami az ő jutalmuk az az, hogy táplálják az egójukat.
Nos, két mód van arra, hogy „láss” mikor szolgálatot adsz. Az egyénnek a motivációra kell ránéznie.
Két mód van arra, hogy lássunk – az egyik az, hogy többet beszélünk erről, mint ami szükséges – biztosítsz másokat arról, hogy lássák, hogy te mit teszel. Aztán meg van a jutalmad, ami az egó táplálása.
Ez arra késztet téged, hogy jobban érezd magad magaddal kapcsolatban, mivel ez az ön-képedet javítja.
Ez még mindig szép, meglehet, segít is valakinek, így ilyet tenni jó dolog. De ez nem igazán segít neked abban, hogy te is szabaddá válj. Már pedig a világodban te vagy a főszereplő.
Van egy ön-kép, ami néhány embernek arra kell, hogy úgy érezzék, hogy ők adnak másoknak, és ez arról való kép, hogy „Én adakozó vagyok”, az hogy ők a „jó tevő”, és valami önfeláldozóként látod magad, mikor a másiknak adsz. Ez, valójában, az egódat jobbítja.
Ez egó, az olyan mint egy belső tükör, ahol te nem önmagad vagy – neked egy képed van magadról. Te ezen az önmagadról alkotott mentális képen keresztül élsz.
Ez a magadról való mentális kép sose kielégítő, így minden egó megpróbálja az önmagáról való mentális képet jobbítani, s ezt számos módon megteheti.
Ekkor van meg neked a képed az én-ről, a jó cselekedetet tevőről, és valójában ez erősíti a képet.
Van egy másik mód is arra, hogy adjunk – mikor is a balkéz nem tudja, mit is csinál a jobb. Neked nincs semmilyen ön-képed önmagadról aki ad, viszont, valamilyen formában egy energia kiáramlás van – s ez nem a tied.
Te nem adsz semmi olyat, ami a „tied”, mivel legvégül is, semmi se a tied.
Energia átadó vagy, mivel, ez az energia, bármilyen formában is, minden energiának a Forrásából jön. Minden energia egy forrásból ered.
Megengeded magadnak, hogy olyan eszköz legyél, ami keresztül engedi ezt az energia kiáramlást a világba. Ekkor, ebben az értelemben, az „én a cselekvő” nincs. Ebben az értelemben „a szegény személy, aki vagyok, aki segít” az sehogy sincs ott – ezek fogalmak.
Ez egyszerűen az a folyamat, ami rajtad keresztül történik. Ez a nem-egós mód.
A szolgálatra lenni, ekkor, egy gyönyörű szép spirituális gyakorlat egyben… mivel az egó nem áll útban. Ez azon keresztül oldódik fel, mikor rájössz arra, hogy nincs a tulajdonodban semmi, végül is, az energia, nem a tied.
Ez egy egyetemes energia, ami keresztül jön. Mikor ezen a módon kezdesz el élni, akkor mindig mások szolgálatában vagy. Még az olyan közönséges szituációkban is, amiket normálisan nem is lehet mások szolgálataként felismerni – mivel te úgy ismerted fel a „másikat”, mint az ő lényegi Lényét, ami a legnagyobb szolgálat, amit adhatsz valakinek.
A legnagyobb szolgálat az, hogy ébredjünk rá a másik személy lényegére, vagy realitására. Minden más elmúlik, minden más átmeneti.
A másik, mint „Istenként” való felismerése, valamint annak, aki egy veled, aki vagy, azt látni – a legnagyobb szolgálat amit adhatsz… az arra való ráébredés, hogy a személy, valóban a formán túl van.
Számos szociális munkás és therapeuta van, aki évek múltán kiégettséget tapasztal, mivel állandóan próbálnak adni és segíteni, s aztán nem tehetnek semmi többet. Mikor segítsz az embereknek, akkor ott egyensúlynak kell lenni a „cselekvés” és a között, ami a Létben gyökeredzik. Egyébként, el fogsz veszni mások szolgálatában nagyon gyorsan – aztán többé senkit se fogsz majd szolgálni.
Isten gazdag áldása rád.
Szeretettel Angelica
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: