Az erőszak, a verés 2003-ban vette kezdetét és még ma is tart. Csurka István jegyzete.

A magyarságot most tudatosan fojtogatják, s ha idejében nem tépi ki magát a pénzkarmok marcangolásából, akkor elpusztul.

Egyre világosabban látom az idő szorítását.

A magyarságot most tudatosan fojtogatják, s ha idejében nem tépi ki magát a pénzkarmok marcangolásából, akkor elpusztul.

Ha még az idén, még az életzsugorító törvények és intézkedések foganatosítása előtt nem buktatjuk meg ( Medgyessy Péter ) ezt a kormányt, fojtogatásunk kivitelezőjét, és egyúttal nem határozunk egy olyan rendszerváltoztató, csak magyar érdekeket szolgáló, új szemléletű, nem polgári és nem népi, hanem egyetemesen magyar és keresztény kormány felállításáról, egy Alkotmányozó Nemzetgyűlés összehívásáról, akkor a magyarságnak nem lesz módja kivédeni az idegen megszállást, a demokráciának álcázott posztkommunista, de voltaképpen kommunista diktatúrát, a megsemmisülést.

A lassú halált, amelyben a fojtó mancs néha enged egy szusszanást, hogy a fojtás ne tűnjék gyilkosságnak.

Továbbá: ha az európai államok ratifikálják belépésünket, akkor már függetlenségünket teljesen elveszítve, maradéktalanul Brüsszel fennhatósága alá kerülünk (kerültünk), és az unió kormánya a mi sajtónkkal fogja lázadásnak minősíttetni, és e célra máris átszervezett rendőrségünkkel leveretni megmozdulásunkat.

Most még ezt nem teheti meg, mert még nincsenek meg a bénítás összes törvényei, és az erő sem áll rendelkezésre.

Azért szervezik. A jelenlegi magyar ( Medgyessy Péter )-kormánynak ugyanis, bármennyire fitogtatja is erejét, nincs meg a bátorsága, és nincs elég eszköze leverni egy önérzetes és tudatos, fegyelmezett össznemzeti megmozdulást.

Tehát ilyet kell szervezni.

A baj most bennünk van.

A parlamenti ellenzék fél, inkább választja a kilátástalan szóbeli ellenkezést, az üléstermi szóváltásokat, az ellenállás látszatát.

Nem meri felborítani a rendszert. Pontosabban meg sem meri kísérelni.

Az, ami ma a parasztsággal, a vidékkel történik, nem most kezdődött el, de most jutott olyan nyilvánvaló, fokra, ami már tűrhetetlen.

Az, ami a privatizációban történt, nem most kezdődött, de most a kórház-privatizáció megszavazásával történt, és előrevetül, az végzetes. (Szerkesztői megjegyzés: Ennek a privatizációnak köszönhetően került ma az egészségügy a káosz szélére)

Az, ami a diktatúra előkészítése, bevezetése érdekében előlopakodik, az félelmetes.

Provokátorok ferencvárosi zsidóztatásával teszik szükségessé a holokauszttörvényt, a gyűlölettörvényt, a kábítószer-fogyasztás törvényesítése érdekében azokat ócsárolják és korlátozzák, akik felkeltek ellene, az emberi jogok megnyirbálása tekintetében vis maiort emlegetnek azok, akiknek tegnap még habzott a szájuk az emberi jogoktól.

Mindez vészt-jósló.

A státustörvény kiherélése és a magyarságot körülölelő kisantant-gyűrű magyar kormány általi támogatása, a saját kormányunk magyarellenessége égbe kiált.

Az, ami pénzünkkel történik: tragikomédia.

Az egész világ nevet rajta. De szenvedő alanyai mi vagyunk. Nem Bokros-csomag jön itt, hanem magyar Endlösunk.

Önkormányzati csődök, falvak megszűnése, szolgáltatás nélkül hagyása, városok megroggyanása, iskolabezárások, munkanélküliség, nélkülözés, kilátástalanság, nyomor, mindent egybevetve: a magyar népelem gyorsuló pusztulása, és ezzel párhuzamosan az idegenek betelepülése, és immár nyílt hatalmi helyzetbe kerülése.

Az erőszak előtérbe nyomulása, a nép véleményének semmibevevése, a bűnözés állami támogatása.

Ehhez már most előkészítik az erőszakszervezeteket, ennek érdekében akarják lefejezni az ügyészséget.

Leváltásokkal és kinevezésekkel, de ha kell, sajtó általi megfélemlítéssel bénítják meg, vagy teszik népre uszíthatóvá a rendőrséget, és őrölnek fel minden, még legalább nyomokban rendeltetésszerűen működő részleget a társadalomban.

A magyarságot a saját posztkommunista, nómenklatúrás gyarmati, szálláscsináló elitje viszi a vágóhídra.

Ezt a tönkretételt most már pusztán parlamenti eszközökkel megakadályozni nem lehet.

A kormány megmutatta, hogy minden galád törvénye és intézkedése meghozatalához és megvédéséhez elegendő ötfős többsége.

A Fideszből mindig több volt a távol-maradó, és egyszer sem tett kockázatossá egyetlenegy szavazást sem.

Most a köztársasági elnök is félmegoldást választott: megfontolásra visszaküldte ugyan a kórháztörvényt, de azt a kormánytöbbség változatlan formában még a visszaküldés napján tárgyalás nélkül újra elfogadta.

Nevetségessé téve a köztársaság elnökét, az intézményt és mindenkit, aki mást akar.

Cinikusan még két ellenszavazót is kisnóbliztak maguk közül, hogy még megalázóbb legyen a dolog.

Csakhogy az eset szánalmasabb még ennél is, mert Csehák Judit, a törvény beterjesztője előzőleg járt a köztársasági elnöknél, és megtudta tőle a visszaküldés idejét, sőt ebben is egyezhettek.

Ha ugyanis a visszaküldő iránt csak az ülésszak befejezése után, a képviselők hazautazása, szétszéledése után érkezik meg, akkor az összehívás nehézkessé válik, és nem lehet még aznap este dönteni.

A köztársaság elnöke kettős játékot játszik tehát: visszaküldi a rossz törvényt, hogy kielégítse a Fideszt, a kinevezőjét, harmadszorra megválasztóját, de az időzítésben megegyezik az MSZP-vel, a kormánnyal.

Ez szánalmas, szinte antalli.

Holott az Orvosi Kamarától a baloldali vezetésű EDDSZ-ig mindenki ellenzi ezt a galád törvényt, amely csak a tőkeerős nagy gyógyszercégek, és Magyarország gyors megszállásában érdekelt izraeli érdekeltségek javát szolgálja.

Hatalmos értékű kórháztelkek és intézmények árát most a leértékelt forintban állapítják meg.

Sietni kell, mert a leértékelt forint nehezen tartható.

Sürgető az elkótyavetyélés, és a magyar nép egészsége fölötti uralom megszerzése, mert kényelmesen irányítani csak egy beteg népet lehet.

Ezt ki kell mondani, mert ez az oka a Fidesz és az államelnök Europára sandító meghunyászkodássásnak. Az ellenzék kivonult, a kormánypártok röhögnek a markukba, és szavaznak.

Ennyi maradt a rendszerváltásból.

A Fidesz most kemény szavakat használ a parlamentben, de ugyanakkor úgy viselkedik, mintha valódi, tiszta parlamenti demokrácia volna hazánkban.

Nem így van: nincs. Se kemény, se puha, se fél, se teljes, hanem egy velejéig romlott iszapdemokrácia.

A helyzet napról napra romlik.

A kormány a nyári szünetet eddigi alattomosságainak bebetonozására, és továbbiak előkészítésére fogja felhasználni.

Elkezdik végrehajtani azt, ami még életbe sem lépett, és eladnak mindent.

Újra, még mélyebben eladósítják az országot, és ezzel véglegesítik függőhelyzetünket.

Magyarország a jöttmentek paradicsoma lesz.

A magyarnak pedig kábítás, tömegrendezvény, fojtogatás kisebb, engedélyezett sóhajokkal, légkondicionált pokol.

Teljesen világos, hogyha ez a kormány kitöltheti idejét, s végbeviheti mindazt, amit rábíztak, akkor a magyarságnak később nemcsak ereje, módja sem lesz a változtatásra.

A beállott gyarmati rendszert törvények fogják védeni, és erre a célra megerősített erőszakszervezetek, terror, gumibot, és ha kell, golyó.

Az erőszak, a verés már elkezdődött.

A kivitelezés mesteri.

Egyelőre annyit tudunk a verőlegényekről és megbízójukról, mint a móri gyilkosokról, vagy a Fenyő gyilkosairól, vagy az Aranykéz utcai mészárlásról, vagyis semmit.

Senki sem erősíti meg és nem is cáfolja, hogy Szász Károlyt a kormány verette meg, de azt sem, hogy önmaga bérelt fel verőlegényeket, mert mazochista.

Vegyük észre, hogy ez maga a módszer.

A kegyetlen tettet két vélemény takarja el-a kétpártrendszer-,az igazság kiderülésére esély sincs.

Egyesek ugyanakkor fürdenek a busás haszonban, amit a megijedt MNB-elnök szerzett neki a forint leértékelésével és a kamatemeléssel.

Aki pedig idáig eljut legalább gondolatban, az szélsőséges. Gondolkodni tilos.

Legyen minden bizonytalan és zavaros. A módszer régi, ismerjük. De ha ismerjük és a célját is tudjuk, miért tűrjük?

Most szórványos, valódi támogatottság nélkül tüntetések, tiltakozások kicsiny tüzei égnek országszerte.

Tiltakoznak a kisgazdák, a fuvarozók, a rádiósok, az egészségügyiek, a zöldek, de a sok kis tüntetés nincs összehangolva, és nincs egyetlen nagy országos megmozdulásba, általános sztrájkba és kormánybuktatásba szervezve.

Létezik, állítólag, tizenkétezer-polgári kör, de azok csak otthonokban kujtorogva politizálnak, és 2006-os választási visszavágóra készülnek, aminek alig van valami értelme, mert akkor már jóformán semmit nem lehet tenni.

Itt kell cselekedni, ezen a nyáron, illetve ezen az őszön.

Nyáron előkészíteni, ősszel cselekedni.

Ezt a kormányt még az idén, mielőtt nemzetellenes terveit megvalósíthatná, meg kell buktatni. Medgyessynek mennie kell. Petre Medggyescu, irány Románia!

Erre az önmegváltásra csak az összefogózott nemzet, a maga halálos veszedelmére ráébredt és ráébresztett társadalom, nép és nemzet egysége képes.

A MIÉP a maga tömegmozgósításban edzett erejét adja ehhez a harchoz.

Tisztában van vele, hogy önmaga kevés, de azzal is, hogy nélkülözhetetlen. Hiszen az amit most kérünk mindenkitől, az a legtisztább nemzeti radikalizmus az utolsó órákban, talán már azon is túl.

Összefogásra irányuló kérésünkben most sincs semmi pártönzés.

Világosan áll előttünk, hogy immár nincs más út, nincs más mód.

Tegyük félre egymás ostorozását, hibáink, mulasztásaink felhánytorgatását, álljunk ki a gátra?

Csurka István 2003.június. 26